Bán Zsófia megnyitója a 11. LIFT Fesztiválon

Kedves egybegyűltek!

Elhullott a nyár, eliramlott a strandélet. (Egyébiránt elhullott az honeur, el a gloire, és iramlásban a maradék ép ész is, ott fut ni, mint Jelasics, a gyáva. )

Ezen az ünnepi napon azonban nem szeretnék mértéktelenül panaszkodni – különösen egy elbukott, ámde politikailag kimondottan sikeresnek mondható népszavazás után –, mert az idei nyár kétségtelenül szolgált némi szenzációval, különös tekintettel a kiskunmajsai Jonathermál fürdő árlistájára.

Nem tudom, volt-e már fürdőárlista, amely hetekig lázban tartott volna egy egész országot, de a kiskunmajsai Jonathermál fürdő árlistája bizonyosan ilyen volt. Mindig van mire büszkének lenni, lásd: pride. (Talán nem elhanyagolható körülmény, hogy a kiskunmajsai Jonathermál fürdő tavaly az Év fürdője versenyben Bács-Kiskun megyei nyertes lett, Feltörekvő kategóriában pedig büszke harmadik.)

Mint ismeretes, a család fogalmát – és egyúttal a kedvezményes, családi belépőre jogosultak körét – a fürdő a következőképpen határozta meg az interneten elsőre közzétett árlistáján:

A családi jegy jogosultja: 2 felnőtt (férfi és nő, akik házastársak, vagy élettársak) + 1 gyermek (aki [és ebbe az aki-be minimum egy Bovaryné belefér] a házastársak, élettársak kapcsolatából származik).

Most mielőtt mindenki fejében eliramlana az a bizonyos konspirációs ló, és elkezdenénk különféle hajmeresztő aleseteket boncolgatni (ú.m. örökbefogadott gyerek, házasságba hozott gyerek, a postástól származó gyerek, spermabankból származó gyerek – lásd még  a költő halhatatlan szavait: “…hun házasodunk, hun meg elválunk, különb féle jerekekkel kísérletezünk”), sietve ki kell jelentenünk, hogy a kiskunmajsaiak család-interpretációja teljes összhangban van az Alaptörvényben lefektetett (pardon, deklarált) elvvel, mely szerint:

CSALÁD = (FÉRFI + NŐ) * HÁZASSÁG + GYEREK

Most túl azon, hogy fogalmam sincs itt mire való ez a csillag, de mindig is híresen hülye voltam matekból – azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezzel a viszonylag egyszerű egyenlettel (vegyünk egy csonka kúpot), még talán sohasem sikerült kormánynak és miniszterelnökének a lakosság ilyen tetemes részét egyszerre, mintegy varázsütésre porba aláznia, megsértenie és semmibe vett kisebbséggé tennie. Az egyszerű többségből (lásd: nép) hirtelen felbolydult kisebbség lett. Az akció olyannyira sikeres volt, hogy még az ellenzék is gyanúba keveredett, nem-e ők találták-e ki ezt a furmányt (lásd: brainstorming). (És nem, ezt sem ők találták ki.)

A siker titka pedig épen ez volt: a Kiskunmajsa-ügy ugyanis vélhetően azért kapott ekkora visszhangot, mert nem csak a leszbikusok, a melegek és a szivárvány más színeiben pompázó, gyermeket közösen nevelő párokat érintette hátrányosan (ami, ugye, nálunk teljesen normál ügymenet), hanem látszólag szabályosnak tűnő, törvénytisztelő, kaukázusi, heteroszexuális magyar férfiakat és nőket is. Hovatovább rendes, keresztény, magyar embereket.

Ezen a ponton már pereg is a belső vetítés: szinte látjuk a strandpénztár mellett felállított takaros, nemzeti DNS-gyorstesztelő bódékat, a házasságlevelek eredetiségét poligráffal és íriszvizsgálattal ellenőrző pop-up ügyfélszolgálatokat, valamint a fürdő környékén gombamód szaporodó, gitárzenével és felekezetközi ájtatossággal kísért családállító foglalkozásokat. De ne szaladjunk ennyire előre.

Történt pedig, nem is olyan rég, hogy egy általam nagyrabecsült, közismertségnek örvendő, meleg férfi, aki egyébként a barátom, úgy nyilatkozott, hogy: “Márpedig olyan, hogy biszexuális, nincs. Aki azt állítja magáról, hogy biszexuális, az egyszerűen csak gyáva.” Vagyis, lehetsz leszbikus vagy meleg, de csak úgy, ahogy én mondom. Tiszta sor. Mindezzel pedig csak azt akarom mondani, hogy amíg egymással szemben sem vagyunk képesek az elfogadásra, a nyitottságra, hogy ne mondjam, toleranciára, ugyan miért várjuk ezt el olyanoktól, akik tényleg azt gondolják, hogy fölötte és kívüle állnak ennek az egész cirkusznak, amelyben egyébiránt ők a reménybeli porondmesterek.

Továbbá, miért várjuk el a heteró gyerekek heteró szüleitől, az úgynevezett többségi társadalomtól, hogy toleránsak és elfogadók legyenek, ha leszbikusoknak és melegeknek, biszexuálisoknak, transzneműeknek és queereknek gyakran a saját szülője nem képes minimális elfogadást gyakorolnia a gyerekével szemben. Akinek így sokszor nincs más választása, mint elhúzni, eliramlani otthonról, sőt lehetőleg az országból, minél messzebbre. És aki aztán a családja, apja, anyja helyett kér elnézést. A családja helyett, akik pedig a kiskunmajsai Jonathermál fürdő család-definíciója alapján simán vehetnének kedvezményes családi jegyet, ha ugyan a kiskunmajsai fürdőpénztáros előtt vállalni mernék, hogy a gyerekük leszbikus vagy meleg (a többit most nem is mondom). Ha nem úgy lenne, hogy inkább kifizetik azt a nyavalyás teljesárú jegyet, csak hagyják őket békén ezzel a gyerekkel. Maradjon az csak szépen Bécsben, Berlinben, Amszterdamban vagy ahol csak akar, jó messze, majd csak feltalálja magát, ők meg mehessenek nyugodtan, kettecskén a kiskunmajsai termálfürdőbe emelt fővel, teljesárú jeggyel.

Szóval, csak azt akarom mondani, ne ítéljük meg olyan szigorúan a kiskunmajsai fürdőigazgatóságot, mert ők csupán átültették a gyakorlatba, azt, amit a mai magyar Alaptörvény megfellebbezhetetlenül kimond. Az alkalmazás remekül sikerült, mert ezúttal olyanok is felhördültek, akik egyébként soha nem tartoznak semmilyen kisebbséghez és többnyire nem is érzik úgy, hogy szolidaritást kellene vállalniuk azokkal, akikkel szemben a törvény rendre méltánytalanul jár el. Most azonban kard, ki kard.

A jó hír az – mert azért mindig van jó hír is –, hogy a szegedi LMBTQ Közösség felszólamlására, miszerint a fürdő a gyermeket közösen nevelő azonos nemű párokat hátrányosan megkülönbözteti és ilyen módon jogsértést követ el, a kiskunmajsai fürdő, mint a mesében, azonnal kiigazította a honlapján a kedvezményes jegyekre vonatkozó árlistáját és boldogan élt, amíg be nem zárt.

A rossz hír viszont az – mert mindig van rossz hír is –, hogy az Alaptörvényt elkövető, a hatalommal szégyentelenül visszaélő, Döbrögi-kormány nem igazított ki semmit, nem tett jóvá semmit, hanem azonban arcpirító, közpénzen folytatott, több milliárdos gyűlöletkampányával tovább szította a másság-ellenes hangulatot, most már nem csak nemi orientáció, hanem származás, vallás és rassz alapján is.

Később, amikor szerte a birodalomban már senki sem emlékezett arra, milyen is volt a spontán szégyenérzet, egy napsütéses októberi napon, az Oktogonon egy diszkrét tábla tűnt fel az egyik kapualjban:

„Hozott szalonnával arcpirítást vállal doktor Varsányiné.”

Mert – hogy egy másik költőt is idézzek:

„Nem mondhatjuk, hogy nincs remény, / ha egyszer még az is lehet, hogy van.”

Tudta?

Emelkedjen hát szabadon és bizakodva a LIFT, a fesztivált megnyitom.
 

Videó: https://www.facebook.com/LabriszEgyesulet/videos/10154465334199002/

A teljes megnyitó: https://www.youtube.com/watch?v=dBP1yK3DoT0