Az öndefiniálás örök feladata. Györe Gabriella laudációja Gordon Agáta LIFT-díjához

Díszbuzi. Hajlesz. Drogos. Perverz.
Író. Költő. Műsorvezető. Elkötelezett melegjogi aktivista.
Sámán. Az anyaúrnő papnője. Növény. Anya.

Életünk során rengeteg jelzőt aggatnak ránk mások. Ki dühből és elutasításból, értetlenségből, ki jó szándékkal, kedvességből, szeretettől vezérelve. S mi magunk is szeretnénk megtalálni a megfelelő szavakat: útjelzőket egy úton, melynek elejéről halványak az emlékeink, a végét nem látjuk, csak annyit tudunk róla biztosan, egyszer elérkezik. Út közben, másokkal találkozva, mégis mondanunk kell valamit arról, kik vagyunk. Aztán az elhangzottakat vagy beigazolja az együtt töltött idő és cselekedeteink sora, vagy újra kell definiálnunk magunkat, s újradefiniálnak bennünket mások is. A legmélyebb tudást rólunk mégis csak mi magunk szerezhetjük meg.

Van, aki érzi, kicsoda, de nem kap hozzá nyelvet: képtelen azt kiművelni. A LIFT idei díjazottja olyan ember, aki, hozzánk hasonlóan, megjárta és folyamatosan járja az öndefiniálás útját. Keresi a határhelyzeteket, melyekben újabb információmorzsákra lelhet önmagáról, s nem fél beleereszteni magát olyan szituációkba sem, melyektől némelyikünk tán visszariadna. De van még egy komoly adománya is: nyelvet kapott, mellyel mások számára is átérezhetően képes leírni az önmagáról szerzett tudást. Tekintve, hogy hány milliárdan élünk e földön, egészen biztos, hogy az önmagáról szerzett és megírt tudásával olyanokat is információhoz segít önmagukról, akik nem kapták meg ezt az adományt: az önmagunkról való irodalom-értékű értelmező elbeszélés képességét.

"nekem meg Sarolta hiányzott és akkor már régóta biztos voltam benne hogy pontosan és egészen ő mert egy hang mondogatni kezdte bennem neki hogy szeretlek beteljesíthetetlen és bonyolult erotikával sajátított ki minden helyet a bőröm alatt ez az érzés amely tökéletesen nélkülözött örömöket vagy felszabadultságot mert kizárólag hiányból és vágyból élt mint egy tenger vagy kontinens".

Az előbbi idézet az 1997-ben, tizenhat évvel ezelőtt megjelent első regényéből, a Kecskerúzsból való. Az első regény és a második könyv. Az igazi első, a debreceni egyetemi évek alatt megjelenő verseskötet (A sötét mintha országolna) óta eltelt évtizedben újraalkotta a nevét és határozottan újradefiniálta nemi identitását. Egy baranyai, mára az LMBT közösségben több film és az oda tett zarándoklatok eredményeként is ikonikussá vált zsákfalu erdei tanyavilágának elzártságában szerezte meg a szerelmen alapuló leszbikus kapcsolat és együttélés szépségeiről és nehézségeiről való tudását.

Őszintének lenni nehéz feladat. A nemi identitás puszta megfogalmazása is komoly energiákat emészthet fel, ha nincs mellettünk támogató közeg, ha nincsenek kapaszkodóink, segítségeink. Ha az, amit érzünk, szembe megy csaknem mindennel, amit a környezetünkben élők világában tapasztalunk. S az önismeret megszerzése, az önmagunkkal való szembesülés után a személyiség kiteljesítése és lényünk nyílt felvállalása már a következő lépések. Ez alatt az idő nem áll meg és az úton jár a lábunk: találkozunk másokkal, kérdeznek, s válaszolnunk kell, vagy ők maguk válaszolják meg a kérdéseiket helyettünk.

Gordon Agáta ebben az önkeresésben nevet, nyelvet, identitást alkotott, s írásaiban lényének leglényegét, a minden fájdalomra mélyen érzékeny és a lét méltóságában hívő ember szemléletmódját is képes átadni oly módon, hogy közben nem hajlandó eltekinteni tőle, ez a lét az ő esetében női és leszbikus létezés. Ez a szembenézés tizenhat éve forradalmian új hangot adott a magyar irodalomnak és a leszbikus közönségnek egyaránt.

A közösségnek, amelyiknek szüksége is volt ilyen hangokra - még meg kellett szerveznie magát, hogy az identitásukkal magányosan szembenéző falusi, kisvárosi, a mindennapok néma és monoton, hidegen különböző egyhangúságába szorult sorstársak tudják, hogy nincsenek egyedül. Nem véletlenül kapta Takács Máriának a magyar leszbikus történelem elmúlt évtizedeit feldolgozó filmje az Eltitkolt évek címet.

A baranyai zsákfalu, Szatina elzárt élete után az új kapcsolatok és munkalehetőségek hozták el Pestre. A város a semmiből előbukkanó, érzékeny hangú írót, a Nádas Péter által bemutatott irodalmi meglepetést a hangját kereső meleg közeg harcosaként fogadta magába. Előbb Pálfi Balázs, a Petőfi Rádió Önazonos című meleg műsorának vezetője mellé került műsorvezető-társnak, hogy tőle tanuljon a felvállalás mikéntjéről és erejéről, majd a Tilos Rádió Zártkörű lányok című műsorának alapító-műsorvezetőjeként a leszbikus közösség mindennapjait érintő információkkal segítette tovább azokat, akik megtalálták.

Közben folyamatosan képezte magát: a NANE telefonos segítőjeként éppúgy hallgatta a betelefonálók traumáit, ahogy végigkövette a Pride felvonulások történetét itthon a legelső, kis létszámú vonulástól a kimaradt évek után újrainduló, már nagyobb horderejű felvonuláson át a felvonulás 2008-as meggyalázásáig és tovább: a felvonulásokról szóló írásai érzékeny lenyomatai nem csupán a meleg közösség önszerveződési folyamatának, hanem a magyar közgondolkodás- és a társadalmi hangulat változásainak is.

2006-ban megjelent, következő kötetében két kisregény kapott helyet – közülük a Nevelési Kisregény a szatinai élet során szerzett tapasztalatok desztillátuma, bármiféle együttélés kegyetlen vonzataival való értő és elfogadó, de belenyugodni nehezen tudó szembesülés. A családnak, mint a társas élet mindenkori egységének érzékeny dinamikája, az apa elvesztése a témája a kötetcím-adó, Ezüstboxer című írásának.

Ebben az időszakban a kortárs irodalomban magukra eszmélő nőírók is szabadságharcot folytattak terük növeléséért. Ennek leglátványosabb példája a Forgács Zsuzsa Bruria által indított antológia-sorozat, melynek első kötetét, az Éjszakai Állatkertet hármasban szerkesztették akkori Tilos Rádiós műsorvezető-társával, Bódis Krisztával, akivel 2005-től 2011-ig Irodalmi Centrifuga néven a nőirodalom kérdéskörére fogékony beszélgetéssorozatot is indítottak. Az utóbbi években már külön dolgoznak – a Centrifuga pedig most is működő online magazinként és facebook-oldalként találta meg új alakját.

Útja tehát a határhelyzetekben élők iránti elmélyült figyelem útja is: ha megtalálta egy feladat, azt igyekezett végigcsinálni, s ő maga is kereste a maga számára felvállalható, fontos feladatokat.

Az önmagát megérteni vágyó ember első küzdelmein régen túljutott. Átesett már azon az időszakon, mikor a kibontakozó új identitásnak még szüksége van rá, hogy az elválasztásokban szemlélje önmagát. Hogy aztán a kimunkált identitás eljut-e a mindenséggel való perszonálunió valódi átérzéséig, átéléséig, szerencse kérdése is. Ha ő maga definiálja mostani tevékenységét, azt mondja, a „globális női világvallás megalapozásán” dolgozik.

Ugyanakkor nem felejt el élni a neki juttatott adománnyal sem: előbb a nyolcadik kerület a városi szlengben csak gettóként emlegetett részébe költözve írta meg az ott élők mindennapjait egy hétgyerekes cigánycsalád életén keresztül. Szeptemberben az angol tengerparti üdülővárosban és meleg fővárosban, Brightonban járt, hogy megismerje az egykori egyetemi városa, Debrecen lakosságánál is jelentősebb lélekszámú magyar kolóniát bíró szigetország magyar anyanyelvű nőlakosságának munkás hétköznapjait, hogy idővel az alulfizetett és alacsony presztízsű, munkaközvetítők által is zsigerelt, az itthoninál mégis jobb életet élő lányok és asszonyok élettörténetét is irodalommá kristályosítsa. Jelenleg új kapcsolat szólította Németországba, ahol egy kommunában kezd új életet.

A szerelem, mint csaknem minden itt, önmagában hordja elmúlását, hacsak nem találunk neki valamely örök és változhatatlanként tételezett tárgyat. Ő megtalálta ezt a maga életében: az irodalom lett az a szerelem, melynek nemét, mindannyiunk szerencséjére, mindig mi magunk határozzuk meg.


Adományozás

Önkéntesség

Ha azonosulni tudsz céljainkkal és tetszenek a tevékenységeink, kapcsolódj be az egyesület munkájába, hogy alakíthasd a dolgokat, és benne légy abban, ami csak leszbikusokkal történhet! Tovább...

Programnaptár

Naptár


Levelezőlista

Labrisz hírlevél

Név:  
E-mail cím:  
altszoveg