„Nem csak abban az esetben beszélünk erőszakról, ha már vér folyik.”

A berlini rendőrség homofóbia szakértője:
„Nem csak abban az esetben beszélünk erőszakról, ha már vér folyik.”

A homoszexuálisok elleni erőszak ügyében az állambiztonsági hivatal jár el. A berlini leszbikus bűnügyi felügyelőnő Tischbier arra ösztönzi az érintetteket, hogy ilyen bűncselekmények elszenvedése esetén tegyenek feljelentést. Waltraud Schwab
 
taz: Tischbier asszony, szerencsésnek tartja magát, hogy nem Iránban teljesít rendőrként szolgálatot?
Maria Tischbier: Irán azok közé az országok közé tartozik, ahol a homoszexualitást halállal büntetik. Ezért leszbikus nőként nem szeretnék Iránban élni, sem pedig az ottani állami végrehajtó szervek tagja lenni.
A berlini rendőrség kapcsolattartó munkatársaként egy éve foglalkozik a homoszexuális életformát érintő ügyekkel. Megtiszteltetésnek vagy szégyenteljesnek érzi ezt a feladatot?
Dicséretesnek tartom, hogy a berlini rendőrség felállította ezt a posztot. Ebből a szempontból megtiszteltetés számomra, hogy ezt a munkát végezhetem. Amit szégyenletesnek tartok, hogy hazánkban még napjainkban is szükség van egy ilyen posztra. Az lenne az ideális, ha a kutya sem törődne azzal, hogy valaki meleg, leszbikus vagy bármi más.

Maria Tischbier
Maria Tischbier, aki 16 évesen előbújt felvállalva azt, hogy leszbikus, nyolc évvel ezelőtt radikális lépésre szánta el magát: beállt rendőrnek. Eredeti terve ének-és zenetanulás volt. A 36 éves berlini nőt egy évvel ezelőtt nevezték ki a berlini rendőrség homoszexuális életformát érintő ügyekkel foglalkozó kapcsolattartó munkatársának. Ez a részleg már 10 éve működik. A részleg vezetője Tischbier kollegája, Uwe Löhr. Beletelt néhány évbe, amíg a rendőri vezetés engedett a kérésnek és egy nőt nevezett ki Löhr mellé. Az elkövetkezendő CSD-hétvége „demonstrációinak” biztosítása kettejük között oszlik meg. Löhr a Diadaloszlop irányába tartó felvonulás zavartalan lefolyásáért, Tischbier pedig a Kreuzbergben megrendezésre kerülő Transzgeniális CSD-ért felel. Tischbier arra a kérdésre adott válasza, hogy miben látja a két felvonulás közti különbséget a következő: az egyik inkább baloldali, a másik inkább mainstream. A felügyelőnő elmondása szerint mindkét rendezvény túl sok közhelyet közvetít, az utóbbi pedig túlságosan szexualizálódott. A számára ideális egy olyan CSD lenne, ami a normalitást teszi láthatóvá. WS

Milyen indítatásból jelentkezett erre a posztra?
Nem volt pontos elképzelésem arról, hogy mivel is foglalkozik egy kapcsolattartó. Miután utánajártam, úgy gondoltam biztosan érdekes munka lehet, hiszen olyan dolgok mellett állhatok ki, amiket személy szerint én is helyesnek és fontosnak tartok.

Kapcsolattartóként pontosan milyen feladatokat lát el?
Az emberek bizalmának elnyerésére törekszem.

Miért is?
Többek között azért, hogy a feljelentéstételre való hajlandóság növekedjen.  Hiszen sokak számára nem nyilvánvaló: melegek és leszbikusok elleni erőszak továbbra is létezik. Nem csak abban az esetben beszélünk erőszakról, ha már vér folyik. Az erőszak a mindennapos zaklatásokkal, sérelmekkel és diszkriminációval kezdődik. Olyan dolgokról van szó, amik miatt az érintettek többsége nem keresi fel a rendőrséget. Szociológiai tanulmányok is kimutatták, hogy ez a terület még feltárásra vár. A rendőrség és a társadalom csak akkor képes beavatkozni és segíteni, ha a kihágások dokumentálva vannak. Az elkövetők kizárólag ebben az esetben büntethetők.

Mit tehet abban az esetben, ha egy férfi keresi fel Önt, és a következőket mondja: Éppen úton voltunk a barátommal, amikor egyszer csak valaki leköpött?
Felveszem a büntető feljelentést.

Ezt követően általában semmi sem szokott történi, igaz?
Dehogynem. Ez egy homofób bűncselekménynek számít, ami az állambiztonsági hivatalnál is bejegyzésre kerül. Ezt sokan nem tudják.

Az Ön feladata tehát abban áll, hogy a melegek köpködését politikailag motivált bűncselekménynek tekintsék?
Ezen dolgozunk. Nagyon fontos, hogy a mi olvasatunkban elsősorban az elkövető motivációja a számottevő, nem pedig az áldozat szexuális irányultsága. A rendőrség bejelentéseket feldolgozó rendszerében (fogalomtárában) nem létezik az áldozat szexuális irányultságára vonatkozó megkülönböztetés. Sokan azért nem keresnek fel minket, mert úgy gondolják, hogy a rendőrség rózsaszín listákat vezet. Mindez történelmi okokra vezethető vissza. A homoszexuálisok államhoz fűződő viszonya, mint tudjuk, nem nevezhető teljesen zavartalannak. A náci diktatúrát követően a homoszexuálisokat büntetőjogi szempontból még az NSZK-ban is üldözték. 1969-ig bezárólag körülbelül 100.000 bírósági eljárást kezdeményeztek és 50.000 ítéletet mondtak ki.

Amennyiben napjainkban – amikor a jogalkotás bünteti a homofób erőszakot – több olyan ember jelentkezne a rendőrségnél, aki elszenvedője volt homofób bűncselekményeknek, miként lenne képes a rendőrség és a társadalom mindezt más módon kezelni?
Számomra elsősorban az a fontos, hogy jelezzük az állam, és a társadalom kiáll a köztük élő kisebbségek mellett. Ez egyben jelzés az elkövetők irányába is. Amennyiben egyértelművé válik az emberek számára, hogy egy olyan beszólás, mint „köcsög buzi” nem számít bocsánatos bűnnek, akkor kijelenthetjük, hogy a társadalmi tudatosság is megváltozott e téren. Akkor majd a meleg - leszbikus - transzszexuális közösség sem fogja oly’ gyakran eltűrni saját kirekesztettségét és a társadalmi intézmények is jóval éberebbek lesznek.

Biztos ebben?
Amikor politikusok, arról kérdeznek, hány homofób bűncselekményről van tudomásunk, például a neukölni városrész Rollberg negyedében, így válaszolok: „Nincs tudomásunk egyről sem”, erre a következőképpen nyilatkoznak: „Ó, akkor probléma egy szál se. Akkor erre az XY egyesület által szervezett megelőzést elősegítő projektre, erre a sportközpontra sincs semmi szükség.” Ez a szemléletmód sok mindent összemos. Az, hogy a Rollberg negyedben a melegek és leszbikusok, talán éppen azért, mert negatív reakciókat váltana ki, egyáltalán nem mernek kézen fogva sétálni, az már ismét egy másik lapra tartozik.

Egészen konkrétan milyen feladatokat lát el?
Számos meleg-leszbikus projektben közreműködünk. Mint legutóbb is, amikor egy gyűlöletszító személy, aki nyilvánosan kiállt a homoszexuálisok halálbüntetése mellett, nyilvános szerepléséről volt szó. Közösen elgondolkodtunk azon, vajon ilyen esetben mi a teendő. Tanácsokkal látjuk el a melegeket, leszbikusokat és transzneműeket. Legyen az egy meleg férfi, aki azzal keres fel minket, hogy családja nyomást gyakorol rá, vagy egy leszbikus nő, akit szexuális irányultsága miatt zaklat a szomszédja. Közösen fontolóra vesszük, hogy pontosan mit is tehetünk. Van-e szükség feljelentésre? Tudunk-e közvetíteni? Tudnak-e mások közvetíteni?

Ez úgy hangzik, mintha szociális munka és mediáció lenne.
Részben az is. Mindehhez még hozzátartozik a részünkre bejelentett bűncselekmények kiértékelése annak érdekében, hogy képesek legyünk preventív koncepciók kidolgozására. A szociális munka, a PR - tevékenység és a rendőrségi bevetések támogatása is – mint az idei CSD esetében - ugyanúgy részét képezik a munkánknak. Ezen kívül segítjük a rendőrségi nyomozást. Egyéni ötleteket is szívesen fogadunk. Egy grafikus segítségével készítettünk egy képeslapot, amit különböző szórakozóhelyeken helyeztünk el. A képeslap első oldalán a következő áll: „köcsög buzi”, „szaros leszbikus”. A képeslap hátoldalán 3 módja szerepel annak, miként lehet feljelentést tenni. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy mi számít büntetőjogi szempontból relevánsnak és ilyen esetben hova is fordulhatnak. Sokan azt sem tudják, hogy interneten keresztül is lehetőség van feljelentést tenni.

Szóval Ön azon munkálkodik, hogy az emberek érzékenyebbé váljanak e dolgok iránt. Viszont mi a helyzet magával a rendőrséggel, ha a melegekkel és leszbikusokkal szembeni toleranciáról van szó?
Nem halottam még senkit sem szitkozódni. Természetesen azt nem tudom, hogy mi történik olyankor, amikor nem vagyok jelen. Azt viszont már volt szerencsém hallani, amikor valaki a következőket mondta: Micsoda köcsög buzi. A rendőrség a társadalom tükörképe. Szervezünk belső továbbképzéseket, melyek során helyet kapnak a rendőrség munkáját érintő gyakorlati kérdések úgy, mint: „Mit értünk Cruising terület alatt?” Azonban szó esik arról is, hogy mit takarnak a gyűlöletbűnözés és az előítélet által motivált bűnözés kifejezések. Mit jelent az, ha valakit fogyatékossága, bőrszíne, szexuális irányultsága miatt vernek agyon. Lehetetlen 10 percben összefoglalni, hogy milyen következményekkel jár a társadalomra nézve, ha ezeket a dolgokat figyelmen kívül hagyjuk, és államilag nem szabályozzuk.

Nevezhetjük ezt egyfajta felvilágosító munkának?
A munka legnehezebb része, hogy mindenkinek elmagyarázzuk, mit is akarunk, hogy valami jót, valami hasznosat szándékozunk tenni.

Hasznosnak nevezi azt, ami érvényre jut a társadalomban?
Szeretnék személyesen is tenni azért, hogy az egymás mellett élés jobbá, kellemesebbé váljon ebben a városban, és hogy az egyensúly ne boruljon fel. Ez természetesen egyre nehezebb, főleg ezekben az időkben, amikor az embereket a pénztelenség, növekvő munkanélküliség és egyéb égető kérdések foglalkoztatnak. Ilyen helyzetben már azt is sikernek könyvelem el, ha az ember itt-ott tehet valamit a társadalomért. Arról van szó, hogy komolyan kell venni a gyűlölet által motivált bűncselekmények áldozatait, és nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy mindez normális a mi városunkban. Nem szeretném, ha ez lenne a normális.

Egyszer úgy nyilatkozott, Ön abból indul ki, hogy minden melegnek és minden leszbikusnak vannak személyes tapasztalatai a homofób erőszakot illetően. Miből gondolja ezt?
Mert sokukkal beszélgetek, és mert tudom, hogy min mentem keresztül.

Mi történt Önnel?
Engem is értek már sérelmek: „leszbikus kurva” – „Melyikötök a férfi?” – „Melyikőtök van felül az ágyban?” Ehhez még arra sincs szükség, hogy csókolózni lássanak. Fizikai bántalmazásban is volt már részem, amikor is fiatalok körbevettek majd lökdösni kezdtek és mindezt egyértelműen azért, mert egy leszbikus párról volt szó. 

Hol történt mindez?
A Mehringdammon. Az este véget ért. Otthon ültem és zokogtam. Megalázva éreztem magam. Bosszantott, hogy nem tudtam megvédeni magam. Akkoriban még nem dolgoztam a rendőrségnél és ugyanazt gondoltam, mint sokan mások: „Az én történetem úgysem érdekli őket.” Azóta már tudom, hogy sok homoszexuális először is alaposan körbenéz, mielőtt még megcsókolnák egymást. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden sarkon agyonütnék az embert, de sokaknak van az az érzése, hogy nem járhatnak-kelhetnek teljesen szabadon. Sokan vélekednek úgy, hogy napjainkban inkább visszalépés tapasztalható e téren. Úgy tűnik mindaz, amit elértünk ismét veszni látszik.

Ezek szerint helytálló számos meleg és leszbikus szervezet azon észrevétele, miszerint az utóbbi időben nőtt a homoszexuálisok elleni támadások száma?
Rendőrségi szempontból nem. A számok nem ezt tükrözik.

Nem érzi úgy, hogy ezzel egyidejűleg egyedüliként képviseli azt az álláspontot, miszerint komolyan veszik azon szubjektív észrevételeket, melyek szerint nőtt a homofób erőszak?
Bizonyára így is van. Viszont mi abból indulunk ki, hogy nem minden bűncselekmény esetében kerül sor feljelentésre. Amikor a Fuggerkiezben lakó emberekkel beszélgetek, ők a következőket mondják: „Ugyan már, a ti adataitokhoz képest nálunk minden hétvégén kétszer, háromszor annyi erőszakos bűncselekményt követnek el”, ebben az esetben kénytelen vagyok komolyan venni ezeket a kijelentéseket. Még akkor is, ha a homofób erőszakot és a tulajdon elleni bűncselekményt nagyon könnyen összekeverik.

Hogy érti ezt?
Különbséget kell tennünk az előítélet által motivált és a tulajdon elleni bűncselekmény között. Az utóbbi esetében arról van szó, hogy az elkövetők ügyesen kihasználják a bűncselekményre adódó lehetőségek struktúráját. Fuggerkiezben sok szórakozóhely található, ahol számos ember fordul meg. Sokan járnak-kelnek abban a tévhitben, hogy a melegeket csak a szex érdekli. Így akár az illető lába közé nyúlva egyben a pénztárcájától is megszabadíthatják. Egy ilyen esetet nem sorolunk egyértelműen a melegek elleni bűncselekmény kategóriába, hanem tulajdon elleni bűncselekményként kezeljük. Bár való igaz, az elmúlt időszakban nőtt a zsebtolvajlások száma.

Rendőrségi szemszögből van-e annak a gyakran hangoztatott feltételezésnek bármiféle alapja, miszerint főként a muszlim kultúrkörben nevelkedett fiatal férfiak azok, akik erőszakkal lépnek fel a homoszexuálisok ellen?
Ez mindig a tetthelytől függ. Az elkövetők legtöbbször a környező területeken lakó fiatal férfiak. Ezért lehetséges az, hogy Schönebergben az elkövetők többsége főként bevándorló. Ezzel ellentétben Marzahnban ugyan nem minden esetben, de leginkább neonácikkal, vagy gyakran az úgynevezett jó öreg németekkel van dolgunk. A bejelentett esetekből kiderül, hogy sok német állampolgár nem képes kijönni meleg szomszédjával.

Hogy is történt pontosan? Nem is oly’ rég a rendőrség nem volt hajlandó elárulni annak a gyorsétterem tulajdonosnak a nevét, aki homoszexuálisokat bántalmazott. Miért? Talán, mert az illető bevándorló volt?
A rendőrség semmilyen körülmények között sem szolgáltathat ki személyes adatokat.

Szívesen végzi ezt a munkát?
Igen.

Annak ellenére, hogy eredetileg zenei tanulmányokat szeretett volna folytatni?
Sokáig zenéltem. Koncertgitároztam, zongoráztam, és mindemellett énekeltem. Volt egy zenekarom is: „Sea of time”. Mindez a 90-es évek végén.  Angol pop-ot játszottunk.

Majd ezt követően szögre akasztotta a gitárt és rendőrnek állt?
A gitárok ma is ott állnak a lakásomban és gyakran veszem elő őket. Tudtam, zenészként nehezen fogok tudni megélni. Mivel egyik berlini főiskolára sem nyertem felvételt másik városba kellett volna mennem tanulni. Mielőtt a rendőrséghez kerültem zenetudomány szakos hallgató voltam. Sok bukott zenész választja ezt az utat. Később rájöttem, hogy ez nem fog működni. Úgy gondoltam itt az ideje mindent előröl kezdeni.

Jelenleg bűnügyi felügyelő. Hol áll ezzel a rendőrségi hierarchiában?
A ranglétra középső fokán.

Gondolja, az a tény, hogy Ön homoszexuális, akadályt jelenthetne egy esetleges előléptetés során?
Nem.

Forrás:
http://www.taz.de/1/leben/koepfe/artikel/1/gewalt-faengt-nicht-an-wenn-es-blutet/
taz.de 
Die Tageszeitung (TAZ) Berlin, 2009.06.22. 
cím:Rudi-Dutschke-Straße 23 
10969 Berlin 
Telefon: 030-25902-0 
olvasói e-mailek: E-Mail-Formular 
főszerkesztő:
Matthias Urbach 
Online-szerkesztőség:
Timo Hoffmann, Kirsten Reinhardt, Meike Laaff, 
Oliver Pohlisch, Julia Niemann 

Fordította: Tankó Éva

Foto: Anja Weber, Maria Tischbier a berlini Tartományi Bűnügyi Hivatal udvarán.